Kedves Mindnyájan!
„Adjátok vissza a hegyeimet!”-olvassuk Wass Albert kiáltását, melyet versmondó versenyünk mottójául választottunk.
Talán ismerős számunkra Izrael történetéből, hogy Isten megfosztva és kifosztva is megtanítja népét élni. Megtanítja a Gósen földjén és Babilon vizeinél is. Nélküle asszimiláció lenne, Vele azonban kovász lesz a népből. Így válik áldássá a más népekkel való megváltozott együttélés, miközben megmarad a szabadítás utáni vágy is. Kiállás ez az agresszivitás ellen a hitvallás erejével, mely áldatlan helyzetben, nehezen viselhető állapotban, nyomás alatti szenvedésben küldetéssé nő. A prés azonban a legjobbat, a legjavát hozhatja ki a prés alatt lévőből.
Ezt látjuk Wass Albert életművében is: nemzetszeretetet, keresztyén hitvallást. Az ő költészete, prózája a nyomás alatt, az elnyomást elszenvedve, az emigrációban zsoltáros mélységekben és magasságokban elhangzó kiáltás. Eszünkbe juthatnak a 121. zsoltár szavai: „Szemeimet e hegyekre vetem, honnan jön az én segítségem.” Wass Albert így fogalmaz: „Adjátok vissza a hegyeimet!”- egy nemzetéért felelősséget érző főnemes szavai ezek. Nem birtokáért perlő emberé, aki kéri a magáét, hanem a nemzet jogos jussát követeli. Nem a völgyekben meglévő koncért küzdő lojalitásra néz, aktív, vagy passzív árulásra, hanem az ormokról szemlélve a történteket, amely éppen ebben az évben 100 éves. Lelkében összefonódik fájdalom és reménység, hontalanság és hazatalálás. Költészete sikoly, mely visszaverődik a hegyekről és a lélek faláról, s visszhanggá válik bennünk. Ilyen sajátos visszhang ez a verseny is a gyászos Trianon 100. évfordulójának évében. Talán a világon nincs még egy hely, amelynek ránk nézve ilyen szomorú üzenete lenne, történelmünknek még egy olyan traumája, amely ennyifelé osztotta volna az országot, a magyarságot, ugyanakkor paradox módon erősítette volna a nemzeti egységtudatot.
„Adjátok vissza a hegyeimet!” verssor a zsoltárban lévő hegyre tekint. Erdély, Bánát és Felvidék hegyeivel ellentétben ezt nem lehet elvenni, mert elvehetetlen, és hittel nézünk fel rá. Ilyen tekintetben feltekintés ez az alkalom is, hiszen nem lefelé nézünk lehorgasztott fejjel, hanem felfelé.
Ezzel a versennyel a nemzeti tragédia 100. évfordulóján felnézünk a költőre, íróra és életművére is. Azt gondolom, méltó megemlékezés ez a mostani alkalom, s kívánom, hogy gazdagodjunk, épüljünk általa!
Pécs, 2020. február 20.
Sümegi Péterné
internátus vezető
„ ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET”
WASS ALBERT MEGYEI VERSMONDÓ VERSENY
Internátusunkban 2020. február 20-án Wass Albert megyei versmondó versenyt rendeztünk, immár XI. alkalommal.
Hat kollégium diákjai fogadták el a meghívásunkat.
Az idei évben is egy Wass Albert verset, valamint egy határon túli magyar költő művét adták elő a versmondók.
Bütös Alina kedves énekével indult a délután, ahol az első körben Wass Albert versei hangoztak el, majd a koszorúzás és a szünet után került sor a második forduló verseire és a zsűri értékelésére, amelynek tagjai Téczelyné Balázs Zsuzsanna, Dr. Hoppálné Erdő Judit és a zsűri elnöke, Dr. Szabó Szabolcs voltak.
A megszokott, magas színvonalú értékelés után vehették ár a résztvevők az ajándékokkal együtt az emléklapokat és az okleveleket, könyvjutalmakat.
Internátusunkat Csizmadia Máté, Mácsodi Ferenc Tamás a 9. b osztályból, valamint Szenn Emma a 11.a osztályból képviselte magas színvonalon.
Csizmadia Máté 1. helyezést ért el Wass Albert: Gondolsz-e rám? és Kányádi Sándor: Álmodozva című versével.
A harmadik helyen végzett Szenn Emma, aki Wass Albert: Szeretném és Reményik Sándor: Csendes csodák című versét mondta el.
Ugyancsak harmadik helyezést ért Mácsodi Ferenc Tamás, Wass Albert: Itt leszek közel valahol, és Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal című versét tolmácsolta.
Különösen nagy öröm számunkra, hogy az „Összetartozás éve” alkalmából is meg tudtuk rendezni versmondó versenyünket és ilyen sok diák és felkészítő tanár gondolja úgy, hogy fontos ápolni a hagyományokat, figyelni határon túli embertársainkra így a versek világán keresztül is, mert
„A KŐ MARAD”
Pécs, 2020. február 20.
Vörös Sára
szervező nevelőtanár
„…Akit annyira megmételyezett ez a világ, hogy tudni se akar már Istenről, az ne is vegye kezébe ezt a könyvet.
De akiben még pislákol egy kicsike reménység, egy csipetnyi vágyódás valami jobb és szebb után, valami, amiben hinni lehet még.
Aki nem tud belenyugodni abba, hogy a gyűlölet mindennél hatalmasabb ezen a földön és a magyar nemzet jövendőjét immár elnyelte véglegesen a gonoszság özönvize...
Akinek a lelkében van még bátorság ahhoz, hogy szembe forduljon ezzel az özönvízzel és odakiáltsa az árnak: megállj, s térj vissza, ahonnan jöttél!
Ezt a földet, s ennek a földnek a népét az Úr ereje őrzi!
Az jöjjön velem és ismerje meg az igaz valóságot, ami szabadokká teszi azokat, akik élnek vele, s kimenti őket a poklok mélységéből is.
(Wass Albert: Hagyaték: Egyszerű bevezetés egy különös könyvhöz;
Dr. Szabó Szabolcs, a zsűri elnökének tolmácsolásában)
