Internátusunk, immár hagyományosan, megemlékezik kollégiumi szinten is nemzeti ünnepeinkről. Így történt ez az idei tanévben is. Ünnepségünkre március 12- én került sor.

Sokféle megemlékezést éltem, éltünk már meg diákok és pedagógusok az évek folyamán. Mindig megható és felemelő volt, különösen is azért, mert ez az ünnepünk talán a legközelebb áll fiataljainkhoz, könnyen magukénak érzik azt az eufórikus hangulatot, ami tán akkor, 1848-ban a „márciusi ifjak” lelkében is élt. Most mégis ez az alkalom egy kicsit más volt. A diákjainkat is már egy másfajta „harc” lehetséges bekövetkezte foglalkoztatta. Mára már tudjuk, hogy ezt a harcot mindannyiunknak a maga területén meg kell vívnia. Felelősséget kell vállalnunk magunkért, egymásért. Ez a felelősségvállalás a fiataljaink részéről tán korábban következett be, mint várták, de biztos vagyok benne, hogy képesek lesznek ezt a feladatot is felvállalni és mindenkivel találkozunk majd akkor, amikor nevetve, boldogan mondhatjuk, győztünk.

Ez alkalommal minden felelősséggel gondolkodónak és a mindennapokban helytállóknak szól:

TISZTELET A BÁTRAKNAK

Vörös Sára

nevelőtanár