Hogyan lesz a hétfőből péntek? Mi köze Columbo feleségének a Refi diakóniai programjához? Minderre választ kaphattunk a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának bázisintézményi napján május 7-én. A szakmai alkalmon az iskola tizenöt éve működő, országosan is egyedülálló programját mutatták be az érdeklődőknek.
Hányféleképpen lehet szeretni? Ezzel a címmel rendezett bázisintézményi napot a Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma, a Református Pedagógiai Intézet és az Oktatási Hivatal Pécsi Pedagógiai Oktatási Központja. Az alkalmon az intézmény diakóniai programját mutatták be. Ennek keretében teljesítik a refis diákok a kötelező ötven órás közösségi szolgálatot.
Mint Columbo felesége
„Tanuljatok meg jót cselekedni.” Ézsaiás első könyvének 17. versével köszöntötte az érdeklődőket Molnár Péter, a Refi igazgatója, aki elmondta, az Ige reflektál a diakóniai programra: a diákok tizenöt éve tanulják és cselekszik az Isten iránti felebaráti szeretetet. Molnár Péter kiemelte: meghatározó élmény a fiatalok számára ez a szolgálat.
„Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: Közöttük fogtok lakni és járni, Istenük leszek, és ők azén népem lesznek.” Pál korinthusiakhoz írt második levele 6. fejezetének 16. verséből olvasta fel az Igét Komor Csaba lelkipásztor, aki kiemelte: fontos, hogy merjünk kilépni a számunkra biztonságot jelentő térből. Isten nem arra kér, hogy templomokat építsünk, hanem arra, hogy észrevegyük: az élő Isten templomai vagyunk. Ez nem mindig könnyű. A cél, hogy karbantartsuk életünket, közösségeinket, melyben legnagyobb segítőnk az Isten. „Fontos, hogy mi magunk akarjunk Isten templomaként közösséget alkotni. Nagy lehetőség a refis diákok számára, hogy kiléphetnek a komfortot jelentő falak közül, és találkozhatnak olyan emberekkel, akik a közösségformálásra buzdítanak, és ebben felfedezhetik az Isten tervét. Isten újra és újra tanítani kíván bennünket” – helyezte az egybegyűltek szívére a lelkipásztor.
„Saját pedagógusaink számára kicsit olyan ez a program, mint Columbo felesége” – utalt köszöntőjében Sümegi Péterné főigazgató-helyettes, a program koordinátora 
arra, hogy a diakónia az intézmény falain kívül működik, ezért a pedagógusok keveset tudnak róla. Az országosan is egyedi és különleges jó gyakorlatot, Farkas Zita támogatásával koordinálja Sümegi Péterné, aki elmondta: folyamatosan bővül a partnerkör és a feladatok száma.
„A hétfő felér a péntekkel”
A Máltai Szeretetszolgálat két éve új programmal vesz részt a Refi diakóniai programjában. „Segíteni csak jól szabad.” – Kozma Imre atya gondolatával nyitotta előadását Bárány Miklós, a Málta Szeretetszolgálat szakmai munkatársa, aki elmondta: ezt az irányt képviselik a szolgálatukban. Kifejtette: módszertanuk az ötven óra hasznos eltöltésére koncentrál. Saját, diákkori rossz élményeit felelevenítve mutatott rá, hogy számos gyakorlati tapasztalat alapján dolgoztak ki egy olyan programot, ahol a fiatalok megismerhetik az őket körülvevő világot, látókörük szélesedhet, szemléletük formálódhat, kerülve a monotonitást. Fontos szempont a gyakorlatiasság, a cselekvés alapú tanulás, és hogy segítséget nyújtsanak a pályaorientációban.
Koós Krisztina, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője őszintén beszélt arról, milyen nehéz megfogni a kamaszokat. Fontos cél volt a program összeállításakor, hogy ne legyen unalmas. „Igyekeztünk laza, mégis szigorú keretek közé szervezni a programot. Mi nagyon rugalmasan dolgozunk. Van a munka, a feladat, amit meg kell oldani, de ezt vidáman, szeretettel tesszük” – fogalmazott.
Bárány Miklós a programjuk ismertetése kapcsán elmondta, nagy hangsúlyt helyeznek az érzékenyítésre, komplex drámapedagógiai módszerekkel. „Ez azért fontos, hogy a terepgyakorlaton tapasztaltakat a helyére tudják tenni magukban a diákok. A terepgyakorlat három részből áll: intézménylátogatásból, a szegregátumok helyszíni megismeréséből és bekapcsolódnak a fiatalok a mindennapi munkákba is. A programban nagy hangsúlyt fektetnek a reflexióra, az előítéletek lebontására.A diákok betekintést kaphatnak a teljes intézményrendszer működésébe: megismerkedhetnek a fogyatékkal élők, és a hajléktalanok ellátásával, az idősotthon és a fejlesztőiskola működésével, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával is.
Bárány Miklós beszámolt a diákok visszajelzéseiről is, akik azt tartották a program legizgalmasabb elemének, amikor maguk is aktívan részt vehettek a szolgálatban, például, amikor pécsi élelmiszerboltokban a máltás kollégákkal együtt gyűjtöttek adományokat. „Nekem a hétfő felér a péntekkel, annyira vártam mindig az alkalmakat” – fogalmazta meg az egyik diák az érzéseit a programmal kapcsolatban. Bárány Miklós kiemelte: A diakónia kapcsán a fiatalok megismerhetik egy nagyobb szervezet működését, ami segítséget nyújthat a munka világába való kilépésben. „A csoda a cselekvő emberrel és nem a csodaváróval történik” – beszámolóját Kozma Imre atya szavaival zárta a szakember.
„Szerelem-projekt”
Szűcs Bernadett, a „Fogd A Kezem Alapítvány” szakmai munkatársa elmondta: az alapítvány a nagykorú fogyatékkal élőknek nyújt segítséget. Öt különböző kézműves
műhelyben enyhe és középsúlyos értelmi fejlődésükben akadályozott fiatalokkal foglalkoznak. Emellett lakóotthont is működtetnek, támogatott lakhatással és délutáni szabadidős foglalkozásokkal is segítenek.
A diákok és a sérült fiatalok közötti kapcsolat a gyertyaöntő foglalkozáson kezdődik, ahol könnyed és oldott hangulatban telik a munka. „Ez volt a kedvenc műhelyük, sok barátság kötődött itt. Az egyik diákot olyan mélyen érintették az itt tapasztaltak, hogy azt mondta: a későbbiekben lehet, hogy ezen a területen szeretne dolgozni, ebbe az irányba tanulna tovább” – elevenítette fel az egyik refis elhatározását Szűcs Bernadett, aki elmondta, a diákok nagyon sokat adnak a pozitív energiájukkal és a beszélgetésekkel a sérült fiataloknak.
Magda Fruzsina, volt refisként még diákéveiben vett részt a diakóniai szolgálatban, ma már a „Fogd A Kezem Alapítvány” tapasztalati szakértőjeként tartott beszámolót a bázisintézményi napon. Refisként ennél a szervezetnél töltötte az ötven órás közösségi szolgálatát. Az egyik fiatal olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy akkor döntötte el, ezen a pályán szeretne dolgozni. „Számomra ez egy „szerelem-projekt”, ahova ma is szívesen visszatérek, amellett, hogy elindíthattam saját művészetterápiás kurzusomat az egyetemen.”
„A bizonytalanban is bízni kell.”
A szakmai napra két fiatal érkezett a "Kerek Világ Alapítványtól", akik interaktív érzékenyítő foglalkozást tartottak, Herczeg Zsuzsa rehabilitációs mentor és tanácsadó kíséretében. Almádi Evelin születése óta látássérültként él: az inkubátorban, orvosi műhiba miatt veszítette el látását. Az általános iskolát speciális intézményben végezte, de a gimnáziumban már integrált oktatásban vett részt. Ezután Pécsen végzett szociális munkás szakon, ezt követően kezdett a „Kerek Világ Alapítványál” dolgozni. Mint mondta, szeret futni, túrázni, és kerékpározni, olvasni, és a barátaival lenni. A futásban egy sporttársa segíti, akivel gyakorlatilag össze vannak kötve, és menet közben folyamatosan jelzi, mire figyeljen. Kerékpározni tandembiciklin szokott. Evelin azt is elárulta: nem szeret segítséget kérni. „Felajánlott segítséget könnyebb elfogadni, mint kérni” – mondta. Amikor a résztvevők arról kérdezték, hogyan dönti el, hogy kihez fordul oda az utcán, azt válaszolta: „A bizonytalanban is bízni kell.”
Oláh Balázs tolószékben él, túlmozgásos mozgássérült. Születésekor oxigénhiány lépett fel, emiatt sérült a beszédközpontja. Iskoláit integrált oktatásban végezte, informatikusként dolgozik az alapítványnál, valamint érzékenyítő órákon vesz részt. Egy éve él támogatott lakhatásban, amelynek köszönhetően sokat fejlődött az önellátás területén. Hobbija a természetjárás, túrázás, melyben ép társaik segítik.
Evelin és Balázs különböző helyzetgyakorlatokon keresztül – a résztvevők bevonásával - mutatták be, hogyan lehet jól segíteni egy-egy adott szituációban.
Ahol mindenki nyer
Fonyóné Rákos Veronika, a Dr. Szántó László Szeretetotthon szakmai munkatársa az intézményt bemutatva elmondta: nyitottság, rugalmasság és személyközpontúság jellemzi az otthont, ahol arra törekszenek, hogy alakók a lehető legnagyobb önállóságban élhessék az életüket. Két éves az intézmény és a gimnáziumi diakónia közötti kapcsolat. A programban fontosak a keretek és a határok: a diákok nem találkozhatnak a tisztálkodással vagy elhunyt lakó ellátásával. „Ez azért fontos, hogy biztonságos legyen a közeg, ahova érkeznek” – hangsúlyozta Fonyóné Rákos Veronika. A diákok többek között bekapcsolódhatnak a nőnapi köszöntésbe, a mézeskalácssütésbe, a karácsonyi műsor dekorációjának készítésébe, különböző játékokba, ünnepekbe, fontos alkalmakba, születésnapi köszöntésekbe, közös főzésekbe, de egyéni beszélgetésekben is részt vesznek, mindemellett az online eszközhasználatban is segítik az időseket. „Ebben a programban mindenki nyer: a lakók, a munkatársak – minket is megmozgat a fiatalok jelenléte – és hisszük, hogy a diákok batyujába pakolunk olyan dolgokat, amelyek egyszer a helyükre kerülnek” – zárta előadását a szakember.
A Pécsi Református Kollégium Óvodája a kezdetektől a program partnere. „Minden évben felmerül, hogyan tudnánk még hatékonyabban támogatni a fiatalokat abban, hogy a
segítő magatartást minél jobban a magukévá tegyék” – mondta Babocsánné Katona Ágnes tagintézmény-vezető. Az óvodásokra való tekintettel egy-egy csoport munkájában három vagy négy diák vehet részt egyszerre. A fiatalok bekapcsolódhatnak a beszélgetésekbe, játékokba, foglalkozásokba, barkácsolásokba, gondozási feladatokba. Láthatják, tanulhatják és alkalmazhatják a szeretetnyelveket, mint a minőségi időt, testi érintést és elismerő szavakat. A tervek között szerepel, hogy a diakóniai munka kiegészüljön egy kétalkalmas reflektív beszélgetéssel. Emellett a jövőben drámapedagógiai játékokkal segítenék elmélyíteni és feldolgozni a tapasztalatokat.
Gombos Brigitta, a gimnázium angoltanára „A Lélek gyümölcsei értékei a szociális kompetencia tükrében” című kutatását és annak eredményét mutatta be a szakmai napon. „Mennyire tudja közvetíteni a diakóniai program azokat az értékeket, amelyeket az iskola is képvisel?” – erre a kérdésre keresett választ a projektben. Az alapvető keresztyén értékekre építette a kutatást: szeretet, öröm, békeség, szívesség, jóság, hűség, szelídség. Arra volt kíváncsi, mennyire segítette a program az ezekhez köthető szociális készségek kialakulását. A kutatást kérdőív segítségével végezte. Azokat a diákokat szólította meg, akik részt vettek a diakóniai programban. A kutatási eredmény szerint a diakóniai szolgálatfejleszti a diákok szociális érzékenységét, a tapasztalatszerzés során. A program fejlesztőleg hatott a fiatalok szociális és érzelmi képességeire. Mindez érettebbé teheti a tanulókat és segítheti az eredményesebb boldogulásukat a jövőben.
Délután úgynevezett Fórumszínházat tartottak. Ezt Az elnyomottak színházának is nevezik, amit egy-egy alávetett társadalmi csoport megerősítésére használnak. Két adott
szituációt játszottak el a résztvevők bevonásával. Az egyikben a vak Evelinnek kellett szembesülnie azzal, hogy osztályfőnöke nem segítette egy olyan helyzetben, ahol osztálytársai ellene fordultak. A másik szituációban a mozgássérült Balázs találkozott egy állásinterjún egy olyan HR-essel, aki a munka elvégzésére a fogyatékossága miatt nem tartotta alkalmasnak. Mindkét jelenetet kétszer játszották el. A második alkalommal a résztvevők megállíthatták a jelenetet, és javaslatot tehettek a párbeszéd más irányú folytatására. A cél az volt, hogy egy megnyugtató végkifejlet alakuljon ki.
Az alkalom végén Schauermann Tamás coach segített a nap során hallottak feldolgozásában. A záró foglalkozáson a programban résztvevő szakemberek, a pedagógusok és a projekt felelősei közösen vitatták meg a nap során felmerült kérdéseket. Így sor került olyan témafelvetésre, amely egymás jó gyakorlatainak átvételét tűzte ki célul, vagy épp a projekt tovább-gondolására irányult. A nap tanúságaként közösen fogalmazták meg a résztvevők, hogy a program sikerességében nagy szerepe van a személyes, szakmai kapcsolatoknak, az ösztönző támogatásnak, amely hajtóerőt jelent. A diákok és a projekt kapcsán megfogalmazták: a Refi diakóniai programja olyan hatással van a fiatalokra, amely az iskolai keretek között nem érhető el, lenyomata viszont az intézményben is érezhető.
