A 2019/2020-as év megkezdéseként osztályunk Szlovéniába utazott. Szeptember 5.-én indultunk szeretett iskolánk elől.
A korai indulás megpecsételte az odavezető utunkat. Mindenki mély álomba merült. Alvásunkat csak a kötelező megállók szakították meg. Végül megérkeztünk az első állomásunkhoz: a Vintgar-szurdokhoz. Csodás természeti képződményeket, vízeséseket szemlélhettünk meg az itt eltöltött másfél óra alatt. Ezután Bled felé vettük az irányt, hogy megtekintsük a méltán híres Bledi várat. A 140 méter magas sziklán elhelyezkedő várból páratlan a panoráma. A fotózkodás mellett az épületben is körbenéztünk. Miután mindenki kigyönyörködte magát lementünk a vár alatt elnyúló tó partjára is pár perc erejéig. A kifogástalan időjárásnak köszönhetően fényben pompázva tekinthettük meg a várat. Ezt követően elindultunk a szállás felé. Egy háromnegyed óra múlva már kinnt is ültünk a házunk előtt lévő, Bohinji-tó partján. Hamar elment mindenki lefeküdni, hogy másnap kipihenten tudjunk kirándulni. ;)
A második nap is korán kezdődött. Fél nyolckor már úton voltunk az aznapi első látványosságunk felé. Közel 3 órányi utazás után megérkeztünk Koperbe. Szétnéztünk az óvárosban és lenéztunk a tengerpartra is. Miután mindenki megebédelt és visszatért a megbeszélt találkozó helyszínére, elindultunk a Skocjan barlanghoz. Körülbelül egy óra várakozás után végre beléphettünk a több ezer éve kialakult barlang bejáratán. Leírhatatlan volt a látvány, ami fogadott bennünket. Hihetetlen cseppkőképződmények tömkelege és egy 78 méter mély szurdok várt ránk. Az egyetlen fájó dolog az volt, hogy nem örökíthettük meg ezt a különleges élményt. A barlang körbejárása után elindultunk vissza a szállásra. A nagy forgalom miatt közel 4,5 óránkba telt visszaérkezni. A váratlanul hosszú út miatt mindenki fáradtan és talán kissé idegesen szállt le a buszról. Kicsit még beszélgettünk és kártyáztunk, majd mindenki mély álomba merült.
Osztálykirándulásunk harmadik és egyben utolsó napján szokásos módon korán keltünk és elindultunk a Savica vízesés felé. A szlovén tájnak ismét sikerült lenyűgöznie minket. A hatalmas hegyek melyeknek felhő takarta a csúcsait, egy kitörölhetetlen emléket adtak nekünk. Egy rövid túra után megérkeztünk a vízeséshez. Mindeközben az eső is elkezdett cseperegni, de a vízesésből kifröcskölődő vizet is éreztük az arcunkon. Rengeteg új képpel gazdagodva ültünk vissza a buszba, hogy tovább induljunk a következő állomásunkhoz, amely nem volt más, mint a szlovén főváros Ljubjana. Sok időnk nem volt rá, hogy teljesen körbejárjuk a várost, de amit lehetett azt megnéztük. Tovább indultunk és hazáig már csak szükség esetén álltunk meg.
Személyes véleményem szerint senki sem fogja elfelejteni ezt az osztálykirándulást. Csakúgy, mint az elmúlt 4 év során mindig, most is vidáman, jó hangulatban és kellemetlenségektől mentesen élveztük egymás társaságát. Bár mindannyiunkban ott volt az érzés, hogy jövőre nem együtt fogunk kirándulni. Méltó lezárása volt ez az utóbbi 4 évnek. Ezért nagy hálával tartozunk a drága Osztályfőnökünknek és Osztályfőnökhelyettesünknek. Köszönjük, hogy elvittek minket egy ilyen csodálatos helyre, ahol talán utoljára tölthettünk el közösen 3 napot.
Pintér Zsombor 12.B
