"prudentes et simplices"

Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma

Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma

A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom idén nyáron, augusztus 2- ától augusztus 8-áig

zarándoklatot szervezett. A 130 km hosszú túra Fehérvárcsurgótól Alsóörsig tartott.

  1. nap – Fehérvárcsurgó

Késő délutánra érkeztünk a szállásra. Mindenki nagyon izgatott volt. Ráhangolódás képpen kaptunk a szervezőktől egy útinaplót, amiben minden napra fel volt téve egy kérdés. A nulladik nap kérdése így hangzott: Hogy vagy most itt? Hogyan láthat most téged Isten? Miért indulsz el? Elég konkrét nem igaz? A kérdés megválaszolására alig maradt pár óránk. Végül annyi fogalmazódott meg bennem, hogy Istennel szeretnék lenni az úton. Közelebb szeretnék kerülni hozzá, és általa magamhoz is. Elhatároztam, hogy célom elérése végett böjtölni fogok az úton. Az elkövetkező napokban a tízórai- és uzsonnaidőt igyekeztem evés helyett imádsággal tölteni.

  1. nap – Fehérvárcsurgó -> Tés

Korán indultunk – mint minden reggel… - és kisvártatva eljött az első reggeli áhítat időpontja. Az óprotestáns liturgiát követve zajlottak ezek az alkalmak, ami sajnos elég távol áll tőlem. Ezután tovább mentünk és csendes rész következett. (A „csendes rész” fogalma egy 30-40 perces útszakaszt jelentett, amely során senki sem szólt senkihez.) Itt próbáltam továbbgondolni a választ a „Miért indulsz el?” kérdésre. Megfogalmazódott bennem 4 dolog, amiben nagy hiányt szenvedek. Az alázat, az elfogadás, a türelem és a bizalom. Örültem, mivel úgy éreztem, hogy már vannak konkrét „dolgok” amiket keresnem kell az út során.

  1. nap – Tés -> Zirc

Az előző napi legdurvább (34 KM-ES!!!) szakasz után egy laza huszas következett. A csendes részek nagyon nagy hatással voltak rám. Jól el tudtam mélyülni és igyekeztem hasznos elmélkedéssel tölteni az időt. Próbáltam úgy sétálni, hogy közben Jézust képzeltem magam mellé. Ez lehet, hogy elsőre elég betegen hangzik, de nagy erőt tud ám adni, ha arra gondolsz, hogy aki minden hibáddal együtt szeret, mindig ott van melletted. Nap végére választ kaptam egy régóta bennem lévő kérdésre. Mit csináljak, ha Isten útmutatása nem világos egy adott élethelyzetben? A kérdésre kapott válasz a bölcsesség. Az a bölcsesség, melyet Istentől kérhetek, hogy tudjam az Ő akaratát cselekedni akkor is, mikor „csendben van”. A történtek szerint, még ez sem volt elég aznapra. Rávilágítást kaptam ugyanis arra, hogy amiket keresek, - az elfogadás, az alázat, a bizalom, a türelem és a bölcsesség – mind, a szeretet építőkövei…

  1. nap – Zirc -> Bakonybél

Ez a nap egy bűnbánati nap volt. Mindenki kapott a csuklójára egy fekete szalagot, hogy jelképezze a terhet, ami egy bűn elkövetése által nehezedik a vállunkra. Az aznapi kérdés így hangzott: Mit tanulhatok a mélységeimből? (Így leírva még nekem is elég morbid ez a nap…) Igyekeztem visszagondolni a megtérésem előtti énemre. Rájöttem, hogy milyen bűnök nyomnák még ma is a vállamat, ha nem jön a Változás. Így, ez az elsőre „önmarcangoló” napnak induló szakasz a hálába vezetett. Végül a napi kérdésre adott válaszként az „Önismeretet.” szót vetettem papírra. Önismeret, amit azáltal is fejleszthetünk, ha a múltunkon rágódva összevetjük az akkori énünket a jelenlegivel. Érdekes nem?

Mikor Bakonybélbe értünk, az Úrvacsora vétele után a fekete szalag helyére fehér került.

  1. nap – Bakonybél

Elérkeztünk a pihenőnaphoz. Aznap a szakadatlan sétálás helyett fiú- lány napot tartottunk. Ez azt jelentette, hogy reggeltől estig nem találkoztak a fiúk a lányokkal. Mi, az erősebbik nem képviselői egész délelőtt segítettünk a szerzeteseknek. Levendulát gazoltunk, körömvirágot szedtünk és ezekhez hasonló férfias munkákat végeztünk… Mellesleg még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez a nap PIHENŐNAP néven futott… Na mindegy. Délután egy beszélgetést tartottunk, aminek a témája a „férfi” volt. Megállapítottuk, hogy a férfinek, önmaga megtalálásához három utat kell megjárnia. Először is gyerekkorban a klasszikus példa szerint a kisfiú egy „macsó” apaképet lát. Apa erős, apa bátor, apa kitartó, apa szőrös, stb… Másodszor, mikor elkezdi a saját NAGYBETŰSÉT élni, meg kell ismerkednie az ún. „női énjével”. (Senki ne értse félre. Ezt a kifejezést a férfiak érzelmesebb felére használják a szakértők.) A harmadik szakasz a realizálás. (Amikor a kettőt összegyurmázva megkapjuk a nemcsak szőrös, de még szerelmes verset is írni tudó FÉRFIT.) Tehát amikor a férfi az addigi tapasztalatait felhasználva képes közelebb kerülni önmaga megismeréséhez. Az est fénypontja pedig a szerzetesek által főzött sör volt.

  1. nap – Bakonybél -> Herend

Az alázaton gondolkoztam. Az alázaton, amiben hiányt szenvedek. Az alázaton, amiről igazából azt sem tudtam, hogy mit jelent… Utánanéztem és ezt a fogalommagyarázatot találtam: alázat = tisztánlátás. Annak látni magam, aki valójában vagyok Isten és emberek előtt. Nem többnek, nem kevesebbnek. Elég hátborzongató volt ezeket a sorokat olvasni, mivel előző nap, arra a kérdésre, hogy „milyen a férfi?”, azt a választ adtam, hogy „alávetett, mégis tekintélyt parancsoló”.  Fura volt szembesülni azzal, hogy az alázatért, amiért napok óta imádkozom anélkül került a birtokomba, hogy tudtam volna, hogy mi is az. Már csak a gyakorlatban kell tudni alkalmazni…

  1. nap – Herend -> Nemesvámos

Az aznapi séta egy beszélgetéssel indult. Egy útitársam elmesélte, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett. Nem tudtam felfogni, hogy ezt hogy mesélheti el úgy, ahogy azt megtette. Beletörődött. Elfogadta, hogy valamiért így kellett lennie. De ha ez nem lett volna elég a csodálkozáshoz, még boldognak is tűnt. Minél többet mesélt, annál inkább kezdtem megérteni. Nem csak boldognak tűnt, hanem az is volt. Ott és akkor tapasztaltam meg a valódi hitet. Isten olyan hittel is meg tud ajándékozni, amit akkor sem vesztesz el, mikor minden okod meglenne rá. Hát ezt a bizalmat keresem azóta is…

  1. nap – Nemesvámos -> Alsóörs

Mindenki lelkesen vette az akadályokat, mivel tudtuk, hogy nincs messze a cél. Mikor megérkeztünk Alsóörsre, a hálaadó istentisztelet után a Balatont vettük célba. A kiadós frizbizés, labdázás, vacsorázás után izgatottan vártam a hazautat, hogy elmesélhessem és megélhessem az Úton tanultakat.

A zarándoklat egy út, amire otthonról indulsz el és amiről haza is érsz, de már másképp. Nem abban az értelemben másképp, mint ahogy egy szimpla nyaralásról vagy kirándulásról. Nem csak tapasztalatokkal és élményekkel leszel gazdagabb. Ha egy ilyen úton nem csak testben vagy ott, hanem lélekben is, nem csak Istent fogod jobban megismerni, hanem magadat is.

Tok Bence

zarandoklat 2015 01

zarandoklat 2015 02

Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma

Lábléc Logo

Elérhetőségek

Cím: 7630 Pécs Engel János utca 15.

Email: kozepiskola@refipecs.hu

Tel.: +36-72-210-800

Oktatási azonosító

Az intézmény OM azonosítója:

027413

Pécsi Református Kollégium

"prudentes et simplices"

A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom idén nyáron, augusztus 2- ától augusztus 8-áig

zarándoklatot szervezett. A 130 km hosszú túra Fehérvárcsurgótól Alsóörsig tartott.

  1. nap – Fehérvárcsurgó

Késő délutánra érkeztünk a szállásra. Mindenki nagyon izgatott volt. Ráhangolódás képpen kaptunk a szervezőktől egy útinaplót, amiben minden napra fel volt téve egy kérdés. A nulladik nap kérdése így hangzott: Hogy vagy most itt? Hogyan láthat most téged Isten? Miért indulsz el? Elég konkrét nem igaz? A kérdés megválaszolására alig maradt pár óránk. Végül annyi fogalmazódott meg bennem, hogy Istennel szeretnék lenni az úton. Közelebb szeretnék kerülni hozzá, és általa magamhoz is. Elhatároztam, hogy célom elérése végett böjtölni fogok az úton. Az elkövetkező napokban a tízórai- és uzsonnaidőt igyekeztem evés helyett imádsággal tölteni.

  1. nap – Fehérvárcsurgó -> Tés

Korán indultunk – mint minden reggel… - és kisvártatva eljött az első reggeli áhítat időpontja. Az óprotestáns liturgiát követve zajlottak ezek az alkalmak, ami sajnos elég távol áll tőlem. Ezután tovább mentünk és csendes rész következett. (A „csendes rész” fogalma egy 30-40 perces útszakaszt jelentett, amely során senki sem szólt senkihez.) Itt próbáltam továbbgondolni a választ a „Miért indulsz el?” kérdésre. Megfogalmazódott bennem 4 dolog, amiben nagy hiányt szenvedek. Az alázat, az elfogadás, a türelem és a bizalom. Örültem, mivel úgy éreztem, hogy már vannak konkrét „dolgok” amiket keresnem kell az út során.

  1. nap – Tés -> Zirc

Az előző napi legdurvább (34 KM-ES!!!) szakasz után egy laza huszas következett. A csendes részek nagyon nagy hatással voltak rám. Jól el tudtam mélyülni és igyekeztem hasznos elmélkedéssel tölteni az időt. Próbáltam úgy sétálni, hogy közben Jézust képzeltem magam mellé. Ez lehet, hogy elsőre elég betegen hangzik, de nagy erőt tud ám adni, ha arra gondolsz, hogy aki minden hibáddal együtt szeret, mindig ott van melletted. Nap végére választ kaptam egy régóta bennem lévő kérdésre. Mit csináljak, ha Isten útmutatása nem világos egy adott élethelyzetben? A kérdésre kapott válasz a bölcsesség. Az a bölcsesség, melyet Istentől kérhetek, hogy tudjam az Ő akaratát cselekedni akkor is, mikor „csendben van”. A történtek szerint, még ez sem volt elég aznapra. Rávilágítást kaptam ugyanis arra, hogy amiket keresek, - az elfogadás, az alázat, a bizalom, a türelem és a bölcsesség – mind, a szeretet építőkövei…

  1. nap – Zirc -> Bakonybél

Ez a nap egy bűnbánati nap volt. Mindenki kapott a csuklójára egy fekete szalagot, hogy jelképezze a terhet, ami egy bűn elkövetése által nehezedik a vállunkra. Az aznapi kérdés így hangzott: Mit tanulhatok a mélységeimből? (Így leírva még nekem is elég morbid ez a nap…) Igyekeztem visszagondolni a megtérésem előtti énemre. Rájöttem, hogy milyen bűnök nyomnák még ma is a vállamat, ha nem jön a Változás. Így, ez az elsőre „önmarcangoló” napnak induló szakasz a hálába vezetett. Végül a napi kérdésre adott válaszként az „Önismeretet.” szót vetettem papírra. Önismeret, amit azáltal is fejleszthetünk, ha a múltunkon rágódva összevetjük az akkori énünket a jelenlegivel. Érdekes nem?

Mikor Bakonybélbe értünk, az Úrvacsora vétele után a fekete szalag helyére fehér került.

  1. nap – Bakonybél

Elérkeztünk a pihenőnaphoz. Aznap a szakadatlan sétálás helyett fiú- lány napot tartottunk. Ez azt jelentette, hogy reggeltől estig nem találkoztak a fiúk a lányokkal. Mi, az erősebbik nem képviselői egész délelőtt segítettünk a szerzeteseknek. Levendulát gazoltunk, körömvirágot szedtünk és ezekhez hasonló férfias munkákat végeztünk… Mellesleg még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez a nap PIHENŐNAP néven futott… Na mindegy. Délután egy beszélgetést tartottunk, aminek a témája a „férfi” volt. Megállapítottuk, hogy a férfinek, önmaga megtalálásához három utat kell megjárnia. Először is gyerekkorban a klasszikus példa szerint a kisfiú egy „macsó” apaképet lát. Apa erős, apa bátor, apa kitartó, apa szőrös, stb… Másodszor, mikor elkezdi a saját NAGYBETŰSÉT élni, meg kell ismerkednie az ún. „női énjével”. (Senki ne értse félre. Ezt a kifejezést a férfiak érzelmesebb felére használják a szakértők.) A harmadik szakasz a realizálás. (Amikor a kettőt összegyurmázva megkapjuk a nemcsak szőrös, de még szerelmes verset is írni tudó FÉRFIT.) Tehát amikor a férfi az addigi tapasztalatait felhasználva képes közelebb kerülni önmaga megismeréséhez. Az est fénypontja pedig a szerzetesek által főzött sör volt.

  1. nap – Bakonybél -> Herend

Az alázaton gondolkoztam. Az alázaton, amiben hiányt szenvedek. Az alázaton, amiről igazából azt sem tudtam, hogy mit jelent… Utánanéztem és ezt a fogalommagyarázatot találtam: alázat = tisztánlátás. Annak látni magam, aki valójában vagyok Isten és emberek előtt. Nem többnek, nem kevesebbnek. Elég hátborzongató volt ezeket a sorokat olvasni, mivel előző nap, arra a kérdésre, hogy „milyen a férfi?”, azt a választ adtam, hogy „alávetett, mégis tekintélyt parancsoló”.  Fura volt szembesülni azzal, hogy az alázatért, amiért napok óta imádkozom anélkül került a birtokomba, hogy tudtam volna, hogy mi is az. Már csak a gyakorlatban kell tudni alkalmazni…

  1. nap – Herend -> Nemesvámos

Az aznapi séta egy beszélgetéssel indult. Egy útitársam elmesélte, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett. Nem tudtam felfogni, hogy ezt hogy mesélheti el úgy, ahogy azt megtette. Beletörődött. Elfogadta, hogy valamiért így kellett lennie. De ha ez nem lett volna elég a csodálkozáshoz, még boldognak is tűnt. Minél többet mesélt, annál inkább kezdtem megérteni. Nem csak boldognak tűnt, hanem az is volt. Ott és akkor tapasztaltam meg a valódi hitet. Isten olyan hittel is meg tud ajándékozni, amit akkor sem vesztesz el, mikor minden okod meglenne rá. Hát ezt a bizalmat keresem azóta is…

  1. nap – Nemesvámos -> Alsóörs

Mindenki lelkesen vette az akadályokat, mivel tudtuk, hogy nincs messze a cél. Mikor megérkeztünk Alsóörsre, a hálaadó istentisztelet után a Balatont vettük célba. A kiadós frizbizés, labdázás, vacsorázás után izgatottan vártam a hazautat, hogy elmesélhessem és megélhessem az Úton tanultakat.

A zarándoklat egy út, amire otthonról indulsz el és amiről haza is érsz, de már másképp. Nem abban az értelemben másképp, mint ahogy egy szimpla nyaralásról vagy kirándulásról. Nem csak tapasztalatokkal és élményekkel leszel gazdagabb. Ha egy ilyen úton nem csak testben vagy ott, hanem lélekben is, nem csak Istent fogod jobban megismerni, hanem magadat is.

Tok Bence

zarandoklat 2015 01

zarandoklat 2015 02

Elérhetőségek

Cím: 7630 Pécs Engel János utca 15.

Email: kozepiskola@refipecs.hu

Tel.: +36-72-210-800